hu
Bejelentkezés
Regisztráció
Szavalóverseny

Háy János

Szavalóverseny

Helyszín
Katona József Színház, Online stream
Értékelés (Még nincs értékelve)
  • Leírás
  • Galéria
  • Szereplők
Színmű
Online tartalom
Színház
Prózai színház

Ha költészetre gondolunk, nem tudunk menekülni a belénk vert kategóriáktól, utólagos csoportosításokról, hogy szerelmi líra, öregkori líra, hazafias líra, közéleti líra, s valójában nem tudunk a vershez, ami egyediség akart lenni és egyedileg akart megszólítani, nem tudunk közeljutni, mert eltorlaszolják előlünk ezek a kategóriák és a kategóriákba belepakolt elvárások. Amikor a Szavalóverseny szövegeihez kezdtem, megpróbáltam a kategóriák és a szokvány klisék felől indulni, tartalmat keresve bennük és egyben felszámolni őket, s így eljutni játékkal, íróniával az egyediségig. Hogy megsemmisítsem azt az irodalomtörténeti fantomot, ami elrekeszt bennünket az élményszerű befogadástól. Nem szokványos versek ezek, de nem is prózák. Játszanak verselmélettel, formákkal, ahogyan az alkotással, az alkotóval, a versalannyal és persze az olvasóval is. Melléjük hagyományos klasszikus versek kerültek, hogy e két világ is játékba hozza egymást.

A magyar versértési hagyomány és maga a költészet is rendkívül konzervatív. Nem szabad elfelejteni, hogy a vershez való viszonyunkat máig meghatározza a Nyugat, ami minden nagyszerűsége ellenére 19. századi mintákat követett gondolatilag és versépítés terén is. Ez az összeállítás arra tesz kísérletet, hogy módosítsa a vershez való hagyományőrző viszonyunkat, hogy ezáltal tudjunk magunkról is elevenebben gondolkodni, szembeszállni önszemléletünk merevségeivel, hogy másképp lássuk a költészet segítségével önmagunkat.
Sokat ültem szavalóversenyek zsűrijében, ahová a legtöbb előadó betanult klisékkel érkezett. Klisékkel, amelyek mögött nemvolt valóság, csak egy hamis akusztikai tér. Harminchatfokos lázban égek mindig és te nem ápolsz, anyám, harsogja az előadó, ő láthatóan épp negyvenkétfokos lázban ég. Nem pusztán a sor finom humorát nem érti, de a jelentését sem. Vissza kell mennünk harminchat fokra. Ez az én szavalóversenyem alaphőfoka, hogy ne az akusztikai tér lángoljon, hanem a hallgató szíve.
(Háy János)

A MÁSODIK, HARMADIK RÉSZ MEGÉRTÉSÉHEZ ÉS ÉLVEZETÉHEZ, NEM SZÜKSÉGES AZ ELŐZŐ RÉSZ(EK) ISMERETE!

 

Rendezte
Tárnoki Márk

SZEREPLŐK

Előadó Kocsis Gergely
Versek Dankó István
  Vizi Dávid
  Bán János
  Bányai Kelemen Barna
  Szacsvay László
  Elek Ferenc
  Rujder Vivien
  Takátsy Péter
  Vajdai Vilmos
  Bezerédi Zoltán
  Ujlaki Dénes
  Fekete Ernő
  Szirtes Ági

 

ALKOTÓK

Technikai rendező Török Marcell
Operatőr Meister Natália
Vágó Majszin Éva
Hangmérnök Párizs Misha
Fővilágosító Lohár Antal
Súgó Schaefer Andrea
Ügyelő Valovics István
Dramaturg Török Tamara
Asszisztens Hornung Gábor
Rendező      Tárnoki Márk